Ez egy nehéz kérdés.

Ha a családod szó szerint hatalmas, akkor semmiképpen sem javaslom, hogy mindenkit felhívj személyesen. Egyrészt egy hétig csak telefonálgatnál és folyamatosan hallgatnod kéne a jókívánságokat, másrészt ezt a rengeteg idõt nagyon sok fontos teendõre fel tudnád használni az esküvő előtt.

A nagynénéknek, unokatestvéreknek, régi barátoknak, ismerõsöknek elég kell, hogy legyen egy kis „üdvözlõ“ kártya is, amelyen tudatjátok a hírt.

Akiket mindenképpen fel kell hívnod és személyesen tájékoztatnod az esküvő előtt:
• szülõk
• nagyszülõk
• testvérek
• közeli rokonok
• legjobb barátok

Kiket hívj meg?

Na ez már nem csak nehéz, de kényes kérdés is, mert hatalmas sértõdések és nézeteltérések is lehetnek ebbõl kifolyólag. Viszont azt is szem elõtt kell tartani, hogy a pénz nem a fákon terem, így a Te lehetõségeid is korlátozottak, mindenkit nem fogsz tudni meghívni, hiszen egy esküvő lebonyolítása nem olcsó.

Elõször a kérdést mindenki úgy teszi fel, hogy „kit hívjunk meg?“, aztán ez hamar átalakul azzá, hogy „kit NE hívjunk meg?“.

Elsõ körben azt kell eldöntened, hogy hány embert tudsz meghívni a lakodalomra, ez a költségvetésed alapján elég világosan látszik.

A pontos listát mindenképpen közösen kell és érdemes elkészíteni, erre többféle módszer is létezik.

Például megállapítjátok százalékban, hogy ki hány embert hívhat meg. Mondjuk a menyasszony és a võlegény a meghívottak 40-40%-áról dönt, míg a maradék 20%-ot pedig a szülõk választják ki. Ez a megoldás csak akkor mûködhet, ha közel azonos nagyságú a két család.

Nagyon jó módszer a lista elkészítéséhez, ha koncentrikus körökben összeírjátok az emberek nevét. Például a belsõ körben lesz a szûk család: szülõk, nagyszülõk, testvérek és az õ családjai. A következõ körbe írod a közeli rokonokat: nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek és az õ családjaik. A külsõ körbe pedig írod a távoli rokonokat.

A családi vonalat ezzel kiveséztük. De itt még nincs vége. Megyünk tovább az ismerõsökre. A belsõ körbe kerülnek a legjobb barátok, a középsõbe a haverok, szomszédok, ismerõsök, aztán pedig az olyan emberek, akik számodra fontosak voltak valamilyen szinten. Például egy-egy tanárod, régi osztálytársad.

Az ismerõsök, barátok, rokonok feltérképezéséhez jó segítséget nyújthat az IWIW is. Ugyan biztosan nem fog teljes képet adni, de a gondolatmenetet segítheti. Például az egyik régi ismerõsrõl eszedbe jut egy másik, akit mindenképp meghívnál. Tájékozódni hasznos lehet.

Egy másik módszer a családtagok összeírásához, ha egy családfát készítesz.

Ha ebben elakadsz, a szülõk, nagyszülõk egész biztosan profin kivitelezik majd így egy teljes lista jön majd létre. Aztán akit nem akarsz, vagy nem tudsz meghívni, egyszerûen lehúzod a listáról.

A legtöbb esetben a távolabbi családtagok meghívása csak formális. Kevés esetben tartják a kapcsolatot egymással. Ha nem a család tagjai lennének, akkor nem is foglalkoznának a meghívásukkal. Például a nagymamád testvéreivel jó eséllyel nem tartod a kapcsolatot.

Ezért jobb, ha ezt a részt kiadod a szülõknek, nagyszülõknek. Õk könnyen összírják, nem nektek kell vele foglalkozni, ti pedig készíthetitek a saját listát a barátokról, ismerõsökrõl. A kész listát aztán lehet szelektálni, kategorizálni.

Kik azok akiket mindenképpen meg kell hívni, kik azok, akiket jó lenne meghívni és kik azok, akiket talán meghívnátok (pl munkatársak). Aztán a két listát (család-barátok) össze kell vetni és lehet szelektálni.