Folyamatosan jelen vagyok. Nem vagyok szégyenlős, hogy közel menjek az eseményekhez és igazi riportfotókat készítsek. Mindig figyelem az ifjú párt és minden érdekes és megható pillanatot próbálok megörökíteni. Természetesen diszkréten és nem tolakodóan.

Családtagként próbálom megérteni az esküvőn résztvevők igényeit és aszerint készíteni el a nap legjobb felvételeit. Odafigyelek az emberekre és tapintatosan próbálok mozogni, hogy ne zavarjam meg a meghitt pillanatokat és mások élményeit.

Pontos vagyok, nem maradok le semmiről, vannak ötleteim, könnyedén teremtek kapcsolatot emberekkel, sok jó képet készítek, és olcsón dolgozom. Kell ennél több?

Az esküvő napját áthatják az érzések. Az érzések megjelennek az arcokon. Ilyenkor érdemes fotózni.

Mindent megteszek azért, hogy a pár igényeinek megfelelő képeket készítsem el, a legkülönbözőbb pózokban, akár vicces, akár meghitt pillanatok megteremtésével. Nálam a fotózás általában nem csak komoly hangulatban zajlik, mint az iskolában a kötelező tantárgyak, hanem laza, kötetlen formában, megteremtve a kölcsönös szimpátia hangulatát.

Amerikában az esküvőfotózás a szakma csúcsa. Itthon lenézik, a “profik” haknizásnak tartják, tisztelet a kivételnek… Én azt hiszem, egyik szakmát sem szabad lenézni. Nem gondolom, hogy pl. műteremben könnyebb dolog egy jó képet elkészíteni, csak azért, mert ott van idő a részleteket kidolgozni, és egy stáb dolgozik az ember keze alá.

A fotós szakma nem tartja művészetnek az esküvői fotózást, sőt talán le is nézik, hogy ez “iparosmunka”, mert oda kell menni megcsinálni és kész, pedig nem így van! Szerintem az egyik legnehezebb műfaj, hanem a legnehezebb!

Az esküvői fotózás az egyik legnehezebb, legnagyobb szakmai felkészültséget igénylő ága a fotózásnak. Nincs lehetőség tévedésre, minden pillanatban topon kell lenni. Ezért megfelelő kihívást, örömöt és izgalmat jelent számomra.

A fotózás a fény művészete. Rengeteg különleges fényt használok a stúdióban. Jöhetnek a legkülönbözőbb orrok, fejek, termetek, megkeresem a számukra legelőnyösebb világítást! Nincs rossz fényképarca senkinek, csak rossz fényképész van. Én legalábbis ezt vallom.

Az egyik polgári szertartás alkalmával a szülőköszöntésnél az apa és a fia egymásra borultak és sokáig nem engedték el egymást, ez számomra is nagyon megható pillanat volt. Természetesen meg is örökítettem.