Számomra az esküvő, különösen a lakodalom menete az utcaszínházhoz hasonlítható: nincs két egyforma alkalom, az előadásmód idomul a mindenkori hangulathoz, a „közönséggel” a lehető leggyorsabban kell kontaktust kialakítani, és ezt fenntartani, tovább építeni.

Amerikában az esküvőfotózás a szakma csúcsa. Itthon lenézik, a “profik” haknizásnak tartják, tisztelet a kivételnek… Én azt hiszem, egyik szakmát sem szabad lenézni. Nem gondolom, hogy pl. műteremben könnyebb dolog egy jó képet elkészíteni, csak azért, mert ott van idő a részleteket kidolgozni, és egy stáb dolgozik az ember keze alá.

A fotós szakma nem tartja művészetnek az esküvői fotózást, sőt talán le is nézik, hogy ez “iparosmunka”, mert oda kell menni megcsinálni és kész, pedig nem így van! Szerintem az egyik legnehezebb műfaj, hanem a legnehezebb!

Az esküvői fotózás az egyik legnehezebb, legnagyobb szakmai felkészültséget igénylő ága a fotózásnak. Nincs lehetőség tévedésre, minden pillanatban topon kell lenni. Ezért megfelelő kihívást, örömöt és izgalmat jelent számomra.

A fotózás a fény művészete. Rengeteg különleges fényt használok a stúdióban. Jöhetnek a legkülönbözőbb orrok, fejek, termetek, megkeresem a számukra legelőnyösebb világítást! Nincs rossz fényképarca senkinek, csak rossz fényképész van. Én legalábbis ezt vallom.

A lakodalom vőfély nélkül olyan mint egy jó autó kormány nélkül, a vidámság az egy alap beállítottságom, a versek egyrészt írom és átírom, valamint gyűjtöm, viszont egy jó vőfélynek rendelkezni kell jó kiállással, kiejtéssel, kommunikációval, határozottsággal…

Az egyik polgári szertartás alkalmával a szülőköszöntésnél az apa és a fia egymásra borultak és sokáig nem engedték el egymást, ez számomra is nagyon megható pillanat volt. Természetesen meg is örökítettem.

Az én egyediségem abban rejlik, hogy a vőfélységet a zenei tudásommal, ill. éneklésemmel ötvözöm. Így adódik számomra a lehetőség, hogy mikrofonnal a kézben a vendégek között énekesként is jelen vagyok.

A legtöbb vőféllyel ellentétben, a verseimet nemcsak elmondom, hanem előadom. Ráadásul, saját általam írt verses repertoárral szolgálok, ami sokkal színvonalasabb, mint általában más vőfélyeké. Nálam a rím és a ritmus tökéletessége, elengedhetetlen kelléke a verselésnek, amit még más egyetlen vőfélynél sem tapasztaltam.

Maximalista vagyok. Nem elégszem meg a jelenlegi tudásommal és műsorommal, hanem mindig azt kutatom, hogy miként lehetnék még hatékonyabb. Ha fokozni tudom a hangulatot, akkor bevetem magamat, de sosem szakítom félbe a táncmulatságot és csendben maradok, ha a hangulat a tetőfokára hág.