Esküvő Titkok - Interjúk esküvői szolgáltatókkal

Deák Tamás vőfélyHány éve foglalkozol vőfélykedéssel?

2000-ben „ugrottam be” először egy rendezvényszervező ismerősöm kérésére, mert az akkori vőfély balesetet szenvedett. Volt rá három napom, hogy utánanézzek, mi is lesz a dolgom.

Ehhez nagy segítségemre volt Rudinszki István könyve („Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem”), meg egy régi téltemető táncházi buli emléke, ahol rögtönöztünk egy ál-esküvőt, még évekkel korábban.

Színész lévén, rábíztam magam a rögtönzésre, helyzetfelismerésre és a villámgyors kapcsolatteremtésre, hiszen még az ifjú párral sem találkoztam az esküvő napjáig. Az elején kicsit döcögött, de a végére ráéreztem a dologra.

Mivel a násznép részéről a visszajelzés pozitív volt, megkérdezte a rendezvényszervező, hogy akarom-e folytatni. Akartam.


Mi az amit a legnagyobb előnyödnek tartasz, mint vőfély?

Elsősorban színészi tapasztalataimat, továbbá az ebből származó néptánc-tudást, rögtönzési képességet, rugalmasságot mind a tervezés, mind a lakodalom ideje alatt, kapcsolatteremtő képességemet, a nyelvtudást (angol, orosz), és azt, hogy zenész is vagyok.

Számomra az esküvő, különösen a lakodalom menete az utcaszínházhoz hasonlítható: nincs két egyforma alkalom, az előadásmód idomul a mindenkori hangulathoz, a „közönséggel” a lehető leggyorsabban kell kontaktust kialakítani, és ezt fenntartani, tovább építeni.

Hangulatban elsősorban a régi erdélyi, alföldi hagyományokat követem, ha nincs ettől különböző kérés, de vezényeltem sváb és angolszász esküvőket is (ezeknél azonban a magyar hagyományokat mindig visszaloptuk a lakodalomba).

Verseimet magam írom, régies stílusban, de mai humorral, ugyanis úgy gondolom, a mai ember a régi, vaskos, erotikus tartalmakat már finomabban, árnyaltabban szereti megközelíteni.


Mit jelent számodra vőfélynek lenni?

A vőfélykedés mindenképpen hivatás, nem lehet félgőzzel csinálni, vigyázni kell arra, hogy a már bevált poénok, fordulatok használata miatt ne váljon sablonszerűvé az előadásmód, ezáltal elvesztené személyességét az ünnep, és ezt hamar megérzi a násznép.

Emiatt mindig meglepem magam újabb kihívásokkal, a házasulandók kérésein túl is, így mindig van egy kis plusz izgalom a dologban. Minden alkalomra egyedi módon készülök fel.

Itt is nagy a hasonlóság a színházhoz: egy előadást hiába játszottam már százötvenszer, a közönség mindig új, aki itt és most szeretné azt átélni. A násznép és az ifjú pár fokozottan így vannak ezzel: nemcsak, hogy egyetlen alkalom ez számukra, de életük legjelesebb napja. Ennek megfelelően nincs rutin, szakmai hozzáállás (persze, van, de arra csak támaszkodunk), hanem itt és most van; tudniuk, érezniük kell, hogy ez az alkalom csakis róluk szól. Erre természetesen sok eszköz áll rendelkezésre (ünnepélyesség, pátosz, a versek személyre szabása, a résztvevők nevének rímbe faragása), de legfontosabb a (nálam színészi) jelenlét.


Hány esküvőt vezényeltél már le?

Fogalmam sincs. Az első években sokat, minden szombaton, néha pénteken is, de az utóbbi három évben rengeteget utaztunk a társulatunkkal, így 4-8 esküvő jutott egy szezonra. Nem is hirdettem magam, a felkérések többnyire régebbi esküvők násznépének új házasulandóitól érkeztek. Mostanában kicsit jobban ráérek…


Mi a legemlékezetesebb pillanatod, ami vőfélyként történt Veled?

Deák Tamás vőfélyTöbb is van. Szinte mindegyiken történik valami jó, ötletes dolog, ami megragad, hiszen ez a cél.

  • Egyszer hajnalban fürdött a násznép a szálló medencéjében, a vőlegény ujjáról leugrott a gyűrű: a menyasszony meglátta, én meg felhoztam a víz alól, őrzöm a fotót a megtalálás pillanatáról.
  • Volt, hogy egyszerre voltam zenész és vőfély – magyar népi jelmezben, táncos csizmában még sosem játszottam Santanát kongán…
  • Egy barátom esküvője, ahová csak verset mondani kértek fel, vőfély nem volt, így meglepetésként néha vacsoravendégből vőféllyé változtam
  • Egyszer kis vita támadt a zenekar és a vőlegény között, a zenekar kötötte az ebet a karóhoz, én odahívtam a hangszerekhez a legszolidabb tagot – a dobost, s elkezdtem szájharmonikán a „Pocsolyába léptem”-et, mit volt mit tenni, a zenészeknek be kellett szállni. Az érvek itt nem segítettek, a helyzet meg lett mentve másképp…
  • Volt egy „pogány esküvő”, pap nélkül, ott szertartásmester voltam sámándobbal, majd vőfély. Hát az még nekem is furcsa volt, ma már lehet, hogy jobban meggondolnám az ilyesmit…
  • Ja, és Szatmárnémetiben egy fergeteges leánykérés, lovaskocsikkal, táncos fiúkkal, ugráltunk le a szekérről a lányos háznál nagy ricsajjal, élő zenével.
  • És egy negatív, hogy olyan is legyen: amerikai násznép, ment a gépük hajnalban, minden felhajtás nélkül akarták az esküvőt, este 8-ra hívtak, csak svédasztal volt, semmi leves vagy hús, ehelyett egyféle saláta meg bor, utána néptánctanítás (részemről) gépzenére, este 11-kor már otthon voltam. Azóta is azon gondolkodom, engem minek hívtak oda.


Szerinted min múlik leginkább egy esküvő hangulata?

Elsősorban a násznépen, meg a zenekaron. A vőfély csak katalizátor. (Persze régen nem így volt, akkoriban a vőfély szervezte a zenét, a vacsorát, a leánykérést, eljegyzést, ott sokkal nagyobb volt a felelőssége.) Persze, ha baj van, vagy csökken a jókedv, a vőfély dolga azt elrendezni, megoldani. De ugyanúgy dolga észrevenni, ha nélküle is jó a hangulat, és olyankor tudni kell háttérbe vonulni, nem megszakítani a jókedvet mindenáron. (Ugyanakkor háttérből is lehet irányítani.)


Mi a véleményed általában a vőfélyekről?

Örülök, hogy egyre többen vannak, szép hagyománynak tartom, ezáltal tetszik, hogy újra igény van vőfélyre egy esküvőn. (Gyerekkoromban nem láttam ilyen esküvőt, azt hittem, kihalóban van a vőfélység.) Ugyanakkor még mindig azt gondolom, hogy a legjobb, ha a násznépből választanak egy „nagy dumás”, belevaló fickót, aki szórakoztatja a társaságot. Ez sokszor többet érhet, mint egy meghívott „profi”, akit nem ismer senki. Bár ez ma már nagyon egyéni dolog.

Személy szerint nem látjuk egymást esküvőkön a vőfélyekkel, fogalmam sincs, ki hogyan csinálja, hírből azért ismerek egy-két nevet, no meg van néhány vőfély, aki rendszeresen tartja a kapcsolatot a többiekkel, erre az internet kiváló eszköz. Ha épp nem érek rá, mindig hozzájuk küldöm a házasulandókat, nekik rengeteg címük van.


Milyen árakon dolgoznak általában a vőfélyek?

Régen érdekelt, ma már nem. Szerintem én olyan közép-áron csinálom. Személy szerint nem tetszik az árak szolgáltatás-szintű, tételes felszámolása (bizonyos létszám felett felár, külön ára van a lánykikérésnek, az odautazásnak kilométer függvényében, vagy annak, hogy tovább tart az esküvő, stb.).

A magam részéről fix összegért dolgozom, minden körülménytől függetlenül, hiszen mindenképpen rááldozom az egész napot, na meg előtte a felkészülési időt. Ez így szerintem egyszerűbb, nem kell számolgatni, mint pl. a repülő-utazásoknál. Persze ez is egyéni dolog, de én pl. úgy szeretek vásárolni, hogy előre tudom, mennyibe kerül cakk/pakk az egész, amit megveszek.

Kivételt képez a külföldön tartott, illetve az idegen nyelvű esküvő.


Mi a legfontosabb, amit elmondanál magadról, mint vőfély?

Elképesztően jól csinálom…

Hát, mit lehetne? Nyilván sokkal jobb, ha mások minősítenek, akik láttak már. Vannak erre internetes fórumok.

Mindenesetre néhány dolog, amit követek: rugalmasság, személyesség, megbízhatóság (nem vállalok több esküvőt ugyanarra a napra, a már elvállaltat nem mondom le egy másik miatt), problémamegoldó készség, minden megbeszélt dolog változhat igény szerint, még ott, a helyszínen is; hagyományok követése régies stílusban, de mai szöveggel/humorral.

Budapesten lakom, de bárhol vállalok esküvőt.


Tudsz mondani egy nagyon extrém példát, amivel valamilyen esküvőn találkoztál?

Talán a sámándobos pogány esküvő, amit fentebb már leírtam.

Ja, meg egy sztori: nagyon meg volt szorulva a vőlegény, mert a vőfély az utolsó héten mondta vissza az esküvőt, nagyon dühös volt, nekem ezt mondta elég határozott stílusban:

„Mondj egy árat, mindegy, mit mondasz, úgyis a dupláját adom.” És tényleg így lett.


Leginkább miben különbözöl a többi vőfélytől?

Színész vagyok, idegen nyelven is működök (akár keverve is), magam írom a szövegeimet, zenélek (szájharmonika, ütőhangszerek), és táncolok (magyar néptánc, de társas táncokban sem lehet eladni – keringő, polka, jive, rumba, soul stb.)

Emellett nem használok mikrofont, elég erős hangom van, megszólalásaim az első perctől beazonosíthatóak és jól érthetőek.


Mi az az 5 dolog, amit Tőled kapnak az ifjú párok?

Hát ezt már kb. leírtam: rugalmasság, személyesség, megbízhatóság, problémamegoldó készség, hagyományok követése.


Elérhetőség

Deák Tamás, vőfély
hundeak@chello.hu
06 (30) 20-13-499
www.picaro.hu/vofely

2 Hozzászólás to “Deák Tamás, vőfély”

  1. Balázs Sándor szerint:

    Szervusz

    Tetszett amit írtál,habár egy kicsit sajátságos,egy ,két dologban azért megkérdőjelezlek,az lehet a legjobb,idézlek..ha a násznépből választanak egy „nagy dumás”, belevaló fickót, aki szórakoztatja a társaságot.Én is dolgozom a násznépből kiválasztott móka mesterekkel és jó poén ahogy a népi játékokhoz állnak,de 12.00 órán keresztűl kínos lehet a násznépnek.
    Természetesen a közeli hozzátartozók biztos jól érzik magukat.
    Sok okosságot mondhatnék,de én csak egy vőfély vagyok a sok közül,azért nem árt megnézni egy,kettőt

  2. Deák Tamás szerint:

    Kicsit félreérthető volt ezek szerint, amit írtam. Nem úgy gondoltam, hogy én kiválasztok magam mellé (és dolgoztatok magam helyett) egy jókedvű helyi legényt, hanem az összeházasulandók vőfély helyett választanak egy megbízható, nagy dumás, legtöbbjük által ismert barátot, mint réges régen. Nekem legalább négy olyan barátom van pl, aki ugyan még sohasem volt vőfély, de a saját körein, vagy a mi társaságunkon belül (nem idegen helyen, nem hivatásszerűen) simán működne.

Szólj hozzá!