Hány éve foglalkozol vőfélykedéssel?

2000-ben „ugrottam be” először egy rendezvényszervező ismerősöm kérésére, mert az akkori vőfély balesetet szenvedett. Volt rá három napom, hogy utánanézzek, mi is lesz a dolgom.

Ehhez nagy segítségemre volt Rudinszki István könyve („Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem”), meg egy régi téltemető táncházi buli emléke, ahol rögtönöztünk egy ál-esküvőt, még évekkel korábban.

Színész lévén, rábíztam magam a rögtönzésre, helyzetfelismerésre és a villámgyors kapcsolatteremtésre, hiszen még az ifjú párral sem találkoztam az esküvő napjáig. Az elején kicsit döcögött, de a végére ráéreztem a dologra.

Mivel a násznép részéről a visszajelzés pozitív volt, megkérdezte a rendezvényszervező, hogy akarom-e folytatni. Akartam.

Mi az amit a legnagyobb előnyödnek tartasz, mint vőfély?

Elsősorban színészi tapasztalataimat, továbbá az ebből származó néptánc-tudást, rögtönzési képességet, rugalmasságot mind a tervezés, mind a lakodalom ideje alatt, kapcsolatteremtő képességemet, a nyelvtudást (angol, orosz), és azt, hogy zenész is vagyok.

Számomra az esküvő, különösen a lakodalom menete az utcaszínházhoz hasonlítható: nincs két egyforma alkalom, az előadásmód idomul a mindenkori hangulathoz, a „közönséggel” a lehető leggyorsabban kell kontaktust kialakítani, és ezt fenntartani, tovább építeni.

Hangulatban elsősorban a régi erdélyi, alföldi hagyományokat követem, ha nincs ettől különböző kérés, de vezényeltem sváb és angolszász esküvőket is (ezeknél azonban a magyar hagyományokat mindig visszaloptuk a lakodalomba).

Verseimet magam írom, régies stílusban, de mai humorral, ugyanis úgy gondolom, a mai ember a régi, vaskos, erotikus tartalmakat már finomabban, árnyaltabban szereti megközelíteni.

Mit jelent számodra vőfélynek lenni?

A vőfélykedés mindenképpen hivatás, nem lehet félgőzzel csinálni, vigyázni kell arra, hogy a már bevált poénok, fordulatok használata miatt ne váljon sablonszerűvé az előadásmód, ezáltal elvesztené személyességét az ünnep, és ezt hamar megérzi a násznép.

Emiatt mindig meglepem magam újabb kihívásokkal, a házasulandók kérésein túl is, így mindig van egy kis plusz izgalom a dologban. Minden alkalomra egyedi módon készülök fel.

Itt is nagy a hasonlóság a színházhoz: egy előadást hiába játszottam már százötvenszer, a közönség mindig új, aki itt és most szeretné azt átélni. A násznép és az ifjú pár fokozottan így vannak ezzel: nemcsak, hogy egyetlen alkalom ez számukra, de életük legjelesebb napja. Ennek megfelelően nincs rutin, szakmai hozzáállás (persze, van, de arra csak támaszkodunk), hanem itt és most van; tudniuk, érezniük kell, hogy ez az alkalom csakis róluk szól. Erre természetesen sok eszköz áll rendelkezésre (ünnepélyesség, pátosz, a versek személyre szabása, a résztvevők nevének rímbe faragása), de legfontosabb a (nálam színészi) jelenlét.

Hány esküvőt vezényeltél már le?

Fogalmam sincs. Az első években sokat, minden szombaton, néha pénteken is, de az utóbbi három évben rengeteget utaztunk a társulatunkkal, így 4-8 esküvő jutott egy szezonra. Nem is hirdettem magam, a felkérések többnyire régebbi esküvők násznépének új házasulandóitól érkeztek. Mostanában kicsit jobban ráérek…

Mi a legemlékezetesebb pillanatod, ami vőfélyként történt Veled?

Több is van. Szinte mindegyiken történik valami jó, ötletes dolog, ami megragad, hiszen ez a cél.

• Egyszer hajnalban fürdött a násznép a szálló medencéjében, a vőlegény ujjáról leugrott a gyűrű: a menyasszony meglátta, én meg felhoztam a víz alól, őrzöm a fotót a megtalálás pillanatáról.
• Volt, hogy egyszerre voltam zenész és vőfély – magyar népi jelmezben, táncos csizmában még sosem játszottam Santanát kongán…
• Egy barátom esküvője, ahová csak verset mondani kértek fel, vőfély nem volt, így meglepetésként néha vacsoravendégből vőféllyé változtam
• Egyszer kis vita támadt a zenekar és a vőlegény között, a zenekar kötötte az ebet a karóhoz, én odahívtam a hangszerekhez a legszolidabb tagot – a dobost, s elkezdtem szájharmonikán a „Pocsolyába léptem”-et, mit volt mit tenni, a zenészeknek be kellett szállni. Az érvek itt nem segítettek, a helyzet meg lett mentve másképp…
• Volt egy „pogány esküvő”, pap nélkül, ott szertartásmester voltam sámándobbal, majd vőfély. Hát az még nekem is furcsa volt, ma már lehet, hogy jobban meggondolnám az ilyesmit…
• Ja, és Szatmárnémetiben egy fergeteges leánykérés, lovaskocsikkal, táncos fiúkkal, ugráltunk le a szekérről a lányos háznál nagy ricsajjal, élő zenével.
• És egy negatív, hogy olyan is legyen: amerikai násznép, ment a gépük hajnalban, minden felhajtás nélkül akarták az esküvőt, este 8-ra hívtak, csak svédasztal volt, semmi leves vagy hús, ehelyett egyféle saláta meg bor, utána néptánctanítás (részemről) gépzenére, este 11-kor már otthon voltam. Azóta is azon gondolkodom, engem minek hívtak oda.

Szerinted min múlik leginkább egy esküvő hangulata?

Elsősorban a násznépen, meg a zenekaron. A vőfély csak katalizátor. (Persze régen nem így volt, akkoriban a vőfély szervezte a zenét, a vacsorát, a leánykérést, eljegyzést, ott sokkal nagyobb volt a felelőssége.) Persze, ha baj van, vagy csökken a jókedv, a vőfély dolga azt elrendezni, megoldani. De ugyanúgy dolga észrevenni, ha nélküle is jó a hangulat, és olyankor tudni kell háttérbe vonulni, nem megszakítani a jókedvet mindenáron. (Ugyanakkor háttérből is lehet irányítani.)

Mi a véleményed általában a vőfélyekről?

Örülök, hogy egyre többen vannak, szép hagyománynak tartom, ezáltal tetszik, hogy újra igény van vőfélyre egy esküvőn. (Gyerekkoromban nem láttam ilyen esküvőt, azt hittem, kihalóban van a vőfélység.) Ugyanakkor még mindig azt gondolom, hogy a legjobb, ha a násznépből választanak egy „nagy dumás”, belevaló fickót, aki szórakoztatja a társaságot. Ez sokszor többet érhet, mint egy meghívott „profi”, akit nem ismer senki. Bár ez ma már nagyon egyéni dolog.

Személy szerint nem látjuk egymást esküvőkön a vőfélyekkel, fogalmam sincs, ki hogyan csinálja, hírből azért ismerek egy-két nevet, no meg van néhány vőfély, aki rendszeresen tartja a kapcsolatot a többiekkel, erre az internet kiváló eszköz. Ha épp nem érek rá, mindig hozzájuk küldöm a házasulandókat, nekik rengeteg címük van.

Milyen árakon dolgoznak általában a vőfélyek?

Régen érdekelt, ma már nem. Szerintem én olyan közép-áron csinálom. Személy szerint nem tetszik az árak szolgáltatás-szintű, tételes felszámolása (bizonyos létszám felett felár, külön ára van a lánykikérésnek, az odautazásnak kilométer függvényében, vagy annak, hogy tovább tart az esküvő, stb.).

A magam részéről fix összegért dolgozom, minden körülménytől függetlenül, hiszen mindenképpen rááldozom az egész napot, na meg előtte a felkészülési időt. Ez így szerintem egyszerűbb, nem kell számolgatni, mint pl. a repülő-utazásoknál. Persze ez is egyéni dolog, de én pl. úgy szeretek vásárolni, hogy előre tudom, mennyibe kerül cakk/pakk az egész, amit megveszek.

Kivételt képez a külföldön tartott, illetve az idegen nyelvű esküvő.

Mi a legfontosabb, amit elmondanál magadról, mint vőfély?

Elképesztően jól csinálom…

Hát, mit lehetne? Nyilván sokkal jobb, ha mások minősítenek, akik láttak már. Vannak erre internetes fórumok.

Mindenesetre néhány dolog, amit követek: rugalmasság, személyesség, megbízhatóság (nem vállalok több esküvőt ugyanarra a napra, a már elvállaltat nem mondom le egy másik miatt), problémamegoldó készség, minden megbeszélt dolog változhat igény szerint, még ott, a helyszínen is; hagyományok követése régies stílusban, de mai szöveggel/humorral.

Budapesten lakom, de bárhol vállalok esküvőt.

Tudsz mondani egy nagyon extrém példát, amivel valamilyen esküvőn találkoztál?

Talán a sámándobos pogány esküvő, amit fentebb már leírtam.

Ja, meg egy sztori: nagyon meg volt szorulva a vőlegény, mert a vőfély az utolsó héten mondta vissza az esküvőt, nagyon dühös volt, nekem ezt mondta elég határozott stílusban:

„Mondj egy árat, mindegy, mit mondasz, úgyis a dupláját adom.” És tényleg így lett.

Leginkább miben különbözöl a többi vőfélytől?

Színész vagyok, idegen nyelven is működök (akár keverve is), magam írom a szövegeimet, zenélek (szájharmonika, ütőhangszerek), és táncolok (magyar néptánc, de társas táncokban sem lehet eladni – keringő, polka, jive, rumba, soul stb.)

Emellett nem használok mikrofont, elég erős hangom van, megszólalásaim az első perctől beazonosíthatóak és jól érthetőek.

Mi az az 5 dolog, amit Tőled kapnak az ifjú párok?

Hát ezt már kb. leírtam: rugalmasság, személyesség, megbízhatóság, problémamegoldó készség, hagyományok követése.

Elérhetőség
Deák Tamás, vőfély
hundeak@chello.hu
06 (30) 20-13-499
www.picaro.hu/vofely